Interjú Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal

limpar imre, eloadas, rendezveny, MOHA hazLimpár Imre tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk, aki legközelebb október 3-án ad elő  nálunk a MOHA Ház 9. születésnapja és a Meraki rendezvénysorozat megszületése alkalmából szervezett díjmentes esten.

Ki tudnál-e emelni egy olyan meghatározó élményt, ami a pszichológia felé terelt?

Vakuemléknek hívjuk, amikor szinte pillanatszerűen emlékszünk egy meghatározó életeseményre. 17 éves voltam, egy cimborámhoz indult a buszom Győrből; az egyik helyközi járattal zötykölődtem célállomásom felé.

Carl Gustav Jung Emlékek, álmok, gondolatok c. monumentális kötete volt a kezemben. A konkrét szakaszra nem emlékszem, csak az adott élménypillanatra: becsuktam a könyvet, felnéztem, átjárt valami kellemesen borzongató hidegérzés abban a nyári melegben. „Jó, akkor én bizony pszichológus leszek!” Ha nincs az a Jung kötet, szerintem sanszos, hogy egyébként is itt kötök ki, de nem mindegy, milyen elánnal robbanunk be egy érdeklődési területbe. Olvasson Jungot az, akit érdekel a személyiség és annak működése!

Hogyan kerültél először kapcsolatba jelenlegi szakterületeddel, és mennyire volt “intenzív” ez a találkozás?

Kérdésedre van egy valós és van egy álválaszom. Kezdem az utóbbival. Tudod, én azt a transzgenerációs téglát kaptam szüleimtől, hogy „Fiam, amennyit alszol, annyit nem élsz.”, egy ilyen mondat pedig sok mindent determinál, így azt is, hogy az időgazdálkodás legyen az egyik szakterületem. A tényleges válasz egyébként az egyetemi éveim vége. Maximalistának neveltek, s mindig kerestem-kutattam a hogyanokat. Szakmám a legtöbbször a miérteket keresi, így lelkendeztem, mikor a pszichológusként olyan határterületekre kalandozhattam, ami sokkal több hogyant ad kezünkbe.

Mit szeretsz a legjobban abban, amit jelenleg csinálsz?

A saját sikerdefinícióm egy nagyon egyszerű mondat: az a siker, ha olyan életet élhetek, amit élni szeretnék. Ez konkrét, mégis sok minden belefér. Az elég jó definíció pedig ilyen. Azt szeretem abban, amit csinálok, hogy én már évek óta valójában nem dolgozom, egyszerűen csak teszem a dolgom, s ez nagy különbség! Olyan az életritmusom, életstílusom, amire büszkén nézhetek majd vissza sok évtized múltán. Egyszerűen jó élni, még akkor is, ha mindig akad egy-két sorscsapás. De hisz nem ettől élet az élet? Nem lehet csak sétagalopp.

Van-e valamilyen kedvenc funfacted, jótanácsod, amit szakterületednek köszönhetően tanultál

meg?

Franklin örök mondatát idézgetem évek óta: „Szeretik az életet, akkor ne vesztegessék az időm, mert ebből tevődik össze az életünk.” Magyarán idő = élet. Ha így élünk, jobban megvédjük magunkat: a saját és szeretteink életét, vagyis idejét.

Miért ajánlanád előadásod a MOHA Házba látogatóknak?

Tetszik a témaválasztás. Minden születésnap egy lehetőség arra, hogy változtassunk. Abban hiszek, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint eddig tettünk, ezért lehetséges a változás. Nincs is jobb, mint egy születésnapi rátekintés életünk jelenlegi futására, mely inspirál annyira, hogy végre kezembe vegyem a sorsom alakulását, pontosabban alakítását. Azt képviselem, amit kontrollálni lehet, kontrolláljuk, amit viszont nem lehet kontrollálni, ne akarjuk kontrollálni! Ez egy aprócska titkos összetevő. Tömegek milliói olyat akarnak irányítani, amit nem lehet, ellenben majd kiszúrja a szemüket, ami fölött valóban akad hatóerejük, mégsem cselekednek. Erről biztosan beszélek majd október 3-án.

Top
error: Védett tartalom!!