Neked mettől meddig tart egy év?

Január elsejétől szilveszterig, karácsonytól karácsonyig, nyári szabadságtól nyári szabadságig, évfordulótól évfordulóig esetleg születésnaptól születésnapig?

Valamennyien hajlamosak vagyunk határoló-pontokban gondolkodni, és az évet gondosan úgy felosztani, hogy „mindig legyen valamit várni”. Ez a valami pedig elég gyakran egy-egy ünnep formájában ölt magának testet.

De mégis mit tudnak ezek az ünnepnapok, amit egy átlagos hétköznap nem?

Önmagukban igazából semmit, ugyanis mi ruházzuk fel őket jelentőséggel. Az ünnepek mindig egyfajta lehetőséget hordoznak, és rajtunk áll, hogy élénk színekkel festjük ki őket, vagy szürkére vakoljuk.

Ez szép és hangzatos, de még mindig elég megfoghatatlannak tűnik. Mitől lesz tehát valami jelentőségteljes? Attól, hogy számunkra fontos; mert múltunk, és így jelen személyiségünk egy olyan alappillérét alkotja az esemény, mely életünk vagy egy új korszakunk magjaként funkcionál. Az ilyen események kiemelt helyet foglalnak el emlékezetünkben, egyfajta örök kiindulópontok, amik a későbbiekben mindig viszonyítási alapul szolgálnak. Milyen voltam, amikor leérettségiztem, diplomát szereztem, összeházasodtam,… És milyen vagyok most?
Ebből szervesen következik, hogy a megemlékezéssel együtt értékeljük is a megtett utat, ami az eredménytől függően tölt el minket örömmel, bánattal – vagy ezek kusza egyvelegével.

Ha már egyik alaptételünket körbejártuk, úgy illik, hogy személyes „festői” felelősségünket is kibontjuk. Hogy a dolgunk mennyire nehéz, az nagyban függ az előbb említett kiértékelés eredményétől. A színek milyensége nem azon múlik, hogy azon a napon vagy abban az évben tökéletesen boldogok voltunk-e, hiszen ez idea, s ahogy Madách is mondja „legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak”. Még csak azon sem múlik, hogy több pozitív dolog történt-e velünk, mint negatív. Két dolog számít, először is, hogy tudunk-e valami értelmet, értéket találni a végignézett időszakban, másodszor pedig a döntésünk arról, hogy akarunk-e.

Az értékek nagyon egyéniek, sokaknak társas kapcsolataikhoz kötődnek, másoknak személyes nagyra tartott tulajdonságaikhoz, megint másoknak elért céljaikhoz. Egyik fajta érték sem jobb a másiknál, valamennyinek egy a dolga, hogy segítsen színessé tenné az idézett napot.

Ez persze csupán egyetlen szemüveg, amivel ünnepeinket szemlélhetjük – a jelentésadás és az értékek szemüvege. Ezentúl megannyi keret és lencse lehet még segítségünkre abban, hogy ünnepeinket annak teljes fényességében élhessük meg – erre valószínűleg mindenki tud a saját életéből etalonokat hozni. Az én kedvencem például szeretteim jelenlétének szemüvege.

Az ünnepek gyűjtőfogalmából kiemelkedik a születésnap, amire különleges szabályok érvényesek. Hiszen ez az egyetlen, ami csak a miénk, és ami egész életünkben végigkísér minket. Hogy árnyékként követ-e, vagy utat mutatva jár előttünk, az pedig ugyancsak a mi nézőpontunk kérdése. Ebben a nézőpont-alakításban, az ünnepben rejlő lehetőség kiaknázásában lesz segítségünkre Limpár Imre előadása október 4-én, a MOHA Ház 9. évfordulóját, és a Meraki sorozat megszületését ünnepelve.

Horváth Patrícia
Meraki